Rólam

Az Alföldön nőttem fel, a természet természetes közeg volt számomra. Fáról szedni frissen a meggyet, télen szánkózni a töltésoldalon, nyáron csónakázni, úszni a Tisza – holtágban Mártélyon, ősszel söpörni a lehullott faleveleket. Emlékszem, amikor huszonegynéhány évesen felmerült a Budapestre költözésem, éppen egy Normafára vezető kirándulás közben a svábhegyi buszmegállóban ücsörögve éreztem, ha ezen a környéken lakhatnék, imádnám a fővárosi élet minden percét. Persze véletlenek nincsenek, néhány év után, az a megálló lett a mindennapjaink buszállomása, egy onnan induló kis erdős utcában elhelyezkedő ház pedig több, mint húsz évig az otthonunk.

A természet oly mértékben volt része az életünknek, hogy télen korábban ébredtünk azért, ha leesik a hó, ki tudjunk menni a házból. Minden tavasz nagy kerti munkákkal kezdődött, és amikor kitettük a bútorokat, ha még takaróban kellett ülni az asztalhoz, én már akkor is a teraszon terítettem.
A nyári reggelek a völgy felöli fák felé fordulva csendes nyugalomban kezdődtek, és a mindennapi futás után az udvarban teltek, szinte kiköltözve oda. Ősszel úgy hullottak a falevek, mint télen a hó az égből. Sok-sok napba telt, mire eltüntettük a „sárga szőnyeget” az udvar egy részében kialakított komposztban. Palántát nevelni nemigen tudtam, mert a fák lombjai alatt nem volt alkalmas igazából egy növénynek sem, persze ezt csak több év próbálkozás után tudtam elfogadni. De az óriás mogyorófa, ami alá egy dobogóra épített párnás kuckót építettünk, mindenért kárpótolt.

Az idő múlásával, ahogy sok minden, az élethelyzetünk is megváltozott. A kertben már évekig meg sem mozdult a hinta, a nagy füves területre is csak a fűnyírás alkalmával léptünk. A kerthasználat leszűkült a teraszkörüli térre. Eljött egy váltás ideje, és a házunkat körülölelő kert helyett a természetet egy napos balkonos lakás növényei, a mindennapos futás Normafán, és az utazásaink során megismert vidékek jelentették számomra. Az új lakásunkban kialakított természetközeli környezet, a kirándulások, a hosszabb reggeli futások, séták mellett is azonban valami nagyon hiányzott. Eltelt egy kis idő, amikor rájöttem, hogy olyan apróságnak tűnő dolgok, mint mezítláb fűre lépni, egy fa alatt reggelizni, vagy a bokrok metszése, a kertünkből szedett virágok a vázában mennyire mélyen beépült részei voltak eddigi életünknek.

2020 márciusában, ahogy nagyot fordult a világ, bár akkoriban is sokat kimozdultunk, tartottam kicsit a lakásba bezártságtól. Azonban egy tíznapos karanténban, az ablakon át órákon keresztül nézve a felhők vonulását, az időtlenné vált időben a napfény időszakos változásait, és egy óriási fenyő ágainak mozgását figyelve is tökéletes, igazi nyugtató természetközeli élményt éltem át.
Itt dőlt el igazán, és vált még fontosabbá számomra, hogy inspirációkkal, ötletekkel, számos módszert alkalmazva megmutassam a természet jótékony hatását, azt, miként járul hozzá egészségünk megőrzéséhez, hogyan lehet erőforrásunk mindennapi jól-létünkhöz.
Hiszem azt, ha a természet életformánk része lesz, a környezetünk megóvása egyszerűen természetes lesz.

Tanulmányaim:
SZTE Élelmiszeripari üzemmérnök
SZTE Alkalmazott Egészségtudomány – Egészségfejlesztő-egészségtanár
dr. Kollár Coaching - Life coach, mediátor

Gondolatok, inspirációk itt:

Ha kapcsolatba szeretnél velem lépni, akkor

Kövess Facebook és Instagram oldalamon.

© 2022 Farkas Andrea / Minden jog fenntartva.